Erdélyi kopó
Mendi 2007.09.12. 20:22
jóindulatú, bátor, nyugodt, temperamentumos, kiegyensúlyozott és határozott.
SZÁRMAZÁS: Magyarország FELHASZNÁLÁS: Munkakutya, kopó. Kitűnően hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messzehangzó, magas, csengő hangot hallat. Vadászatokon vezetőjétől távol is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik. RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS: Ősi magyar fajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdőségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl, -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót kipusztították, újratenyésztése 1968- ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában.
ÁLLTALÁNOS MEGJELENÉSE: Fejformája, nyaktartása, tőrzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése a közép-európai kopó típusára jellemző. Közepes termetű kopófajta. Két változata nagyságban, színben, szőrzetben különbözik egymástól. A hosszúlábú erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott, atletikus, nem durva, nem is vékony csontú. A rövidlábú változat erőteljes és harmonikus felépítésű. Zömök, erős csontozatú, de nem nehézkes, elegáns megjelenésű kutya. Soha nem tűnhet csökött, vékonycsontú hosszúlábú kopónak! FONTOS ARÁNYOK: Az agykoponya és az arskoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a tőrzs hosszának aránya 10:11. VISELKEDÉS ÉS JELLEM: Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja.
FEJ: Hosszúkás, de nem elhegyesedő kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget. FEJTETŐ: (Agykoponya): Fejbőre nem ráncos. Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek. Stop: Gyengén kifejezett. ARCKOPONYA: Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színű. A rövidlábú változat orrtükre lehet barnás-vörös is, lehetőleg minél sötétebb árnyalattal. Az orrcimpák mozgékonyak. Az orrnyílások tágak. Fang: Az orrhát egyenes. Ajkak: Szárazak, feszesek. A nyálkahártya színe fekete. Állkapocs / Fogak: Állkapcsa erőteljes. Fogai erősek, jól fejlettek, teljes ollós harapás. Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett. Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük a hosszúlábú változatnál sötétbarna, a rövidlábúnál a szőrzet színével harmonizál. A szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek. Fülek: Középmagasan tűzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofához simulva lógnak. Tövüktől kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek. Előrehúzva eltakarják a szemet, de alig érnek azon túl. NYAK: Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bőr kissé ráncos. Kis lebernyeg megengedett, de nem kívánatos. TEST: Fekvő téglalap alakú. Felső vonal: Egyenes. Mar: Kifejezett. Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal. Ágyék: A szukáknál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett. A rövidlábú erdélyi kopó esetében kiemelten fontos a feszes ágyék, a jó kötés. Far: Mérsékelten csapott. Mellkas: A szegycsont nem előreugró. Mellkasa széles, hosszú és nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja. Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.
FAROK: Középmagasan tűzött, erőteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, lehetőleg a csánkon 1-2 cm-rel túlér.Izgalmi állapotban ívelt formában a hátvonal fölé emeli, de a hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják. VÉGTAGOK: ELÜLSŐ RÉSZ: Az elülső végtagok oszlopszerűen támasztják alá a törzset. Elölről nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelően széles. Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelően hosszú és mérsékelten dőlt. Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek. Alkar: Egyenes és szimmetrikus. Elülső mancsok: Nagyok, zártak, erős, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek. HÁTULSÓ RÉSZ: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt. Comb: Hosszú. Csánk: Mélyen helyeződő. Hátulsó lábközép: Párhuzamos. Hátulsó mancsok: Jól zártak, erős ujjakkal. A talppárnák nagyok. A karmok erősek. A farkas-karmok eltávolítandók. MOZGÁS: Lépése nyújtott, sohasem tipegő. Ügetése térölelő. Vágtája rendkívül kitartó. BŐR: Az erdélyi kopó bőre közepesen vastag, főleg a nyaktájékon kissé laza, de sohasem redőzött. Pigmentált, sötétszínű. A szabad bőrfelületek feketék. SZŐRZET Szőr: Egész testét, a hasa alját is rövid, sűrű, egyenes szálú, testhez simuló, tömött szőr borítja. A szőr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok alsó vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szőrforgók és lécek előfordulnak. A szőrzet durva tapintású, fényes. A fedőszőrzet alatt aljszőrzet található. Szín: A hosszúlábú kopó szőrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínű jegy pont formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és a végtagokon cserszínű jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétől. Fehér jelzés lehet az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a mellen, a mellkas alján, a mancsokon, a lábakra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület 1/5- énél több fehér szín nem kívánatos. A rövidlábú erdélyi kopó szőrzete valamivel rövidebb, mint a hosszúlábú változaté. Alapszíne a zsemlesárga, a has és a végtagok felé halványuló árnyalattal. A fej és a hát lehet kormos. A fehér jegyek a hosszúlábú kopóval azonos testrészeken fordulhatnak elő. NAGYSÁG ÉS SÚLY: Magasság: a hosszúlábú erdélyi kopó marmagassága: 55-65 cm, a rövidlábú erdélyi kopó marmagassága: 45-50 cm. Semmiképpen sem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az összbenyomás a döntő! Súly: hosszúlábú változat: min. 25 kg, rövidlábú változat: min. 20 kg.
|