Általános megjelenés A dobermann középmagas, erõteljes, izmos kutya. Elegáns vonalai, magasba törõ tartása, határozott, temperamentumos egyénisége a normális anatómiai felépítésû kutya eszményképévé teszik. Alkata, fõleg a kané, úgyszólván quadrotikus (négyzetes). A fej a nyaktól jól elkülönül. Oldal- és felülnézetbõl nyújtott, tompa ékre emlékeztet. A bõr szorosan tapad a csontokra és izmokra, a fej ezáltal finoman mintázott, száraz. Elõ- és oldalnézetbõl a fejtetõ lejtõs, az orrvonallal képzett párhuzamosát a találkozásnál enyhe átmenet, "stop" köti össze. Szokványos tartásban a vonalak az orrtükörtõl a fejtetõig enyhén emelkednek, majd finoman legömbölyödnek a tarkó irányába. A koponyatetõ keresztvonala szinte egyenes, nem esik a fülek felé. A felsõ és az alsó állkapocs (fang) széles és mély, a szájszélek szorosan zártak. A 42 tagú fogsor fehér, a harapás ollós, vagyis a felsõ metszõfogak kissé az alsók elé, és azok peremét takarva helyezkednek el. A szem közepes méretû, ovális, színe sötét. Az orrtükor fekete, a barna és a kék kutyáknál lehet világosabb is, de a szintén világosabb szemekkel együtt itt is a minél sötétebb összhatás a kívánatos. A magasan tûzött fül a fej méretéhez arányosan vágott, figyelõállásban a földhöz viszonyítva merõlegesen és párhuzamosan állított. (A fülvágás néhány év óta nem számit követelményeknek, egyes országokban tilos.) Az elõforduló hibákat a mellékelt képek szemléltetik. Nyak A fejhez és a törzshöz viszonyítva aránylag hosszú, száraz és izmos. Vonala enyhén ívelt magasba törõ és nemes tartású. Törzs A hát rövid és feszes, a mar fõleg a kanoknál izmos és kiemelkedõ, a fal irányába lejtõ gerinccel meghatározza a hátvonalat. A vesetájék izmos, az egész hát arányosan széles benyomást kelt. A keresztcsont és keresztcsigolyák által képzett far gömbölyû. Az enyhén ívelt bordák álló helyzetben a mellsõ végtagok könyöke alá érnek, a mellkas mélysége meghaladja a teljes marmagasság felét. Az elõmell (front) megfelelõ szélességû domború, a szív telt és izmos. A mellkas legmélyebb pontjától a medence irányába haladva a has felhúzott, az alsó vonal lendületesen ívelt. A földtõl a mar legmagasabb pontjáig mért távolság kanoknál 68-72 cm, szukáknál 63-68 cm. Szükség esetén mindkét irányban 2 %-os korrekció a megengedett, de azonos értékû kutyák esetén a standardon belülit kell jobbnak tekinteni. A szukák törzse a mellbimbók elhelyezkedése miatt a négyzetesnél hosszabb lehet. Az erõteljes mellsõ végtagok minden irányból nézve párhuzamosan állnak. A felkarcsont és a hosszú, ferde lapocka megközelítõleg 105-110 fokos szöget zár be. A lapocka szorosan a bordákhoz simul, vége kissé a gerinccsigolyák fölé emelkedik. A könyök szorosan a mellkashoz simul. A lábfej rövid és domború, az ujjak zártak. A hátsó végtag felsõ combja izmos és megfelelõ szélességû. A törzshöz viszonyított hátrafelé történõ eltolódása mintegy 130 fokos. A lábszár függõleges. A hátsó végtagok párhuzamosak, a lábfej macskaláb. Farkaskörmök nem lehetnek. Járás A dobermann járása elegáns, fordulékony, szabad, és tért ölelõ. A mellsõ lábak erõteljesen elõrehatolnak, a hátsók hosszú rugalmas léptei adják a megfelelõ tolóerõt. A kutya mindig ellentétesen használja a mellsõ és hátsó végtagját. Szõrzet A rövid, kemény és sûrû szõrzet simán és tömören fekszik. Színe fekete, barna (különbözõ árnyalatokban) lehet, élesen elkülönülõ, tiszta, rozsdavörös jegyekkel, az utóbbiak a fangon, a szájszéleken, a pofán, a szemek felett, a gégén és a mellkason, a lábszárakon és a lábfejeken, a hátsó végtag belsõ oldalán, a végbéltájon, és az ülõcsontokon találhatók általában azonos méretben és alakban. Farok A születéskor a hosszú farok két csigolyányi távolságban a faroktõtõl vágott, a bõr és a szõrzet teljesen elfedi a sebhelyet, megfelelõ magasságban tûzött, a kutya végbéltáját takarja. A fogak A kiskutyák fog nélkül születnek. Három-négy hetes kor körül a tej-, szem- és metszõfogak elõtörnek, majd hathetes korra kinõnek a tej elõzápfogak. Három és öt hónapos kor között a tej metszõfogak állandó fogakkal váltódnak. Öt hónapos korban a tej elõzápfogak, hat hónapos korban pedig a tej szemfogak váltódnak. Felnõtt kutyánál a fogazat akkor jó, ha teljes és szabályos. A bírók gyakorta használják bírálatoknál a fogazat korrekt és komplett meghatározást. Ez természetesen azt jelenti, hogy a harapás szabályos, és mind a 42 foga megvan a kutyának. Az alsó és felsõ fogsor záródását nevezzük harapásnak. Szabályos harapásnak nevezzük, mikor a felsõ fogsor ollószerûen záródik az alsó fogsorra. A dobermannál minden ettõl eltérõ már hiba. Ráharapásnak vagy harapófogó szerû harapásnak nevezzük, mikor az alsó és felsõ fogsor úgy találkozik, mint a harapófogó vágófelülete. Elõreharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor elõrébb áll, mint a felsõ. Ezt a harapást csukaszerû vagy alul harapásnak is nevezzük. Hátraharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor hátrább áll, mint a felsõ fogsor, de nem záródik. Ezt a harapást pontyszerû harapásnak vagy felülharapásnak is nevezzük. Alaptermészet A dobermann hûséges, bátor, erõs idegzetû és éber kutya. Fejlett értelme, természetes keménysége, kitûnõ szaglása és nagyfokú munkakedve alapján könnyen képezhetõ. Különösen házõrzõ, kisérõ, õrzõ-védõ és szolgálati kutyának alkalmas. A dobermann jelleme Veszélyes eb? A dobermannról elterjedt, hogy veszélyes és harapós. Ha valakinek megemlítjük, hogy dobermannunk van, e hiedelemnek megfelelõen reagál: rémtörténeteket, városi mondákat kezd mesélni, melyeket õ is úgy hallott valahol, de kritikátlanul elhiszi és továbbmeséli õket. Az ilyen meggyõzõdést folyamatosan táplálja és fenntartja az a mód, ahogy a könyvekben és filmeken ábrázolják a dobermannt. Elég, ha csak bizonyos krimikre gondolunk. Ezek az alkotások félelmetes bestiaként ábrázolják a dobermannokat, akik szinte a lõfegyver hatékonyságával vetekednek. Az ilyesféle ábrázolás némelyekben leplezetlen szimpátiát kelt, míg másokat mély utálattal és szorongással tölt el. Egyik reakció sem felel meg a dobermann valódi természetének. Legendás például, hogy nagyon kedveli a gyermekeket, s rendkívül barátságos velük. Az utóbbi idõben agressziv ebek által okozott sajnálatos balesetek egyikének sem volt szereplõje dobermann. Akkor hát miért van ilyen rossz híre ennek a fajtának? Az ugatás szenvedélye A dobermann temperamentumos kutya, könnyen fel lehet izgatni. Ráadásul nagyon szeret ugatni. A dobermann mindent megugat, ami csak közeledik területéhez, még autókázás közben is folyamatosan figyelemmel tart mindent és azonnal reagál a legkisebb eseményre is. Kiváló hallása és állandó ébersége természetesen ideális õrzõkutyává teszik, hiszen az õrzésnél éppen ezek a tulajdonságok fontosak. Ha azonban olyan helyen lakunk, ahol sok idegen jár, kész istencsapása lehet a dobermann örökös ugatása. Valahányszor idegen közeledik, netán meg is áll a kerítésnél, akkor addig nem lesz nyugalom, amíg a vélt birtokháborító el nem kotródik. A dobermann egyszemélyes kutya A dobermann teljes lényében jellegzetesen egyszemélyes kutya. Önfeláldozóan ragaszkodik gazdájához, de féltékeny is rá, érvényesíti birtoklási vágyát. Azok a családtagok akik alig foglalkoznak vele, jelentéktelenek a számára. Minden esetben van egy fõnöke, akit feltétel nélkül követ, tekintet nélkül a többi családtagra. E különös hûségviszony miatt nevezik egyszemélyes kutyának a dobermannt. Ha el akarjuk kerülni e hajlam túlzott elhatalmasodását, jó, ha már kölyökkora óta több személy is intenzíven foglalkozik vele. Viselkedése idegenekkel szemben A dobermann természete olyan, hogy eleve tartózkodó idegenekkel szemben. Úgy érzi, gazdája teljesen betölti az életét. Ha el akarjuk kerülni, hogy ezen hajlama elhatalmasodjon rajta, akkor már kölyökkorban tenni kell ellen. A kis kutyusnak meg kell adni a lehetõséget, hogy lehetõleg sok idegent ismerjen meg. Ha gazdája másképp nem neveli, a dobermann pubertás kora után egyre távolságtartóbb lesz idegenekkel szemben. Ha azonban kölyökkorában sok jó tapasztalatot szerez, és ráadásul jól felkészítették, optimálisan állították be a külvilághoz való viszonyát, akkor idegenekkel szemben közömbös. Nem mutat túláradó érzelmeket, de félelmet sem, és agresszív sem lesz. A kutya tulajdonos nem teszi helyesen, ha kizárja ebét, amikor vendége jön. Ha a kutyát valamely fontos fejlõdési szakaszában nem szoktatták hozzá az emberekhez, vagy rosszul bántak vele, könnyen harapóssá válhat. Az ilyen kutyák minden emberrel szemben elháritólag lépnek fel. Védekeznek, és nem vakmerõségbõl, hanem félelembõl harapnak. Ha a tulajdonosa ráadásul nyakörvénél lefogja az ilyen kutyát, akkor az magánkívül lesz. A dobermann vadászösztöne A dobermann fontos tulajdonsága a vadászszenvedélye. Aligha van olyan dobermann, amely ne jönne lázba nyulak, macskák vagy más állatok mozgására. Néha az az érzésünk, hogy a következõ pillanatban elrohan, amint fülét hegyezve mozgásra lesve vizslatja környezetét. Ha ezt a vadászösztönt nem tartjuk kordában a kezdet kezdetétõl, akkor számolnunk kell azzal, hogy a séták gyakran megszakadnak, ráadásul a kutya megzavarja más állatok életterét és magát is veszélybe sodorhatja, hiszen a vadorzó ebeket lelõheti az erdész. Tapasztalataink szerint a dobermann fiatal korában rigorózus következetességgel leszoktatható errõl. Ha azonban hagyjuk elhatalmasodni ezt az ösztönt, akkor csak pórázon lehet sétáltatni, különben ön- és közveszélyes. A kékek Az USA-ban a négy szín megengedett, tehát a fekete, a barna, a kék és az izabella, addig a Német Dobermann Egyesület már csak két szint ismer el és enged tenyészteni: a feketét és a barnát. A kék kutyák esetében nem a kék színnel volt vagy van probléma, hanem fõleg a szõrminõséggel. Az állandó vagy legalábbis gyakran elõforduló szõr és bõrbetegségekkel sok esetben már az állatorvosok sem tudtak mit kezdeni. Sokkal gyakoribb és súlyosabb esetekben fordult elõ pl. a szõrtüszõatka-betegség a kék kutyáknál mint fekete vagy barna testvéreinél. Feltételezhetõ, hogy a kék színû kutyák génjeikben hordozzák a hajlamot a szõr- és bõrbetegségek kialakulására. Immunszegényebbek s gyengébb az ellenállóképességük bármely betegséggel szemben. Egyes amerikai tenyésztõk, de talán európaiak is ugyanezt próbálták cáfolni, de minduntalan szembe kellett nézniük az elõbb említett tényekkel. Ezért aztán végül is a Német Dobermann Verein mint standardgazda úgy döntött, hogy módosítja az standardot, mely szerint a kék szint a továbbiakban nem ismerik el, ez nem tenyészthetõ, nem törzskönyvezhetõ, s kiállításon nem bírálható. Végül is marad a fekete és a barna dobermann mint munkakutya, s kékek lassan a feledés homályába vesznek. A tenyésztõk eltitkolják, ha kék kutya született az alomban, a kan tulajdonosok állítják, az õ kutyájuktól nem születik kék, pedig hát az igazsághoz tartozik, hogy még évtizedekig elõ-elõ bukkan ez a lappangó szín, mert valljuk be, igen sok mai menõ kan és talán ugyanennyi szuka is bizonyos százalékban hordozza ezt a génjeiben.